Bio
I am a contemporary visual artist living and working between Budapest, Hungary, and County Mayo, Ireland.
I work across disciplines, including painting, collage, installation, sculpture, linocut and woodcut printmaking, as well as textile and ceramic practices. My work is grounded in an expanded understanding of painting, often extending beyond the limits of the medium into spatial and material investigations.
The first decade of my practice was centred on metaphorical landscape painting and collage rooted in observed reality, frequently using trees as a central motif and engaging with urban landscapes, while often extending the physical boundaries of the paintings.
Since the birth of my child in 2022, my work has undergone a significant shift, turning towards the exploration of this deeply personal, yet universal life event, as well as obstetric violence and its psychological aftermath, alongside the transformative and at times transcendent experience of motherhood. These two opposing yet entangled forces form the conceptual core of my current practice.
The shift in content was followed by a formal transformation: figures appeared and the richly coloured two-dimensional paintings gave way to black, white, and brown linocuts, as well as three-dimensional white plaster and ceramic objects.
I am also a member of the Hungarian Artists’ Book Society. For this particular artistic organization I am participating in an ongoing side project: this involves making various objects as long as it coincides with the concept of a book.
Alongside my studio practice, I am engaged in theoretical writing and art criticism. Since 2015, I have published over 50 exhibition reviews in Élet és Irodalom, a leading Hungarian cultural and political weekly, and my writing has also appeared in the art journal ÚjMűvészet.
Szilvia Fekete
Kortárs képzőművész vagyok, kétlaki művészként Budapesten és az írországi Mayo megyében élek és alkotok egyaránt.
Munkámban különböző médiumokkal dolgozom, többek között festészettel, kollázzsal, installációval, szobrászattal, linó- és fametszéssel, valamint textil- és kerámia technikákkal. Alkotói gyakorlatom a festészet kiterjesztett értelmezésére épül, amely gyakran túllép a médium hagyományos határain, és térbeli, illetve anyagközpontú vizsgálódások felé nyit.
Pályám első évtizedében metaforikus tájképfestészettel és a megfigyelt valóságban gyökerező kollázsokkal foglalkoztam. Munkáimban a fa mint központi motívum gyakran visszatért, emellett a városi táj is fontos témaként jelent meg, miközben a festmények fizikai határainak kitágításával is kísérleteztem.
Gyermekem 2022-es születése óta munkásságom jelentős fordulatot vett. Figyelmem e mélyen személyes, ugyanakkor egyetemes életesemény, valamint a szülészeti erőszak és annak pszichológiai következményei felé fordult, a anyaság személyiségformáló és olykor transzcendens tapasztalatával összefüggésben. E két, egymással ellentétes, mégis szorosan összefonódó erő alkotja jelenlegi művészeti gyakorlatom fogalmi magját.
A tartalmi változást formai átalakulás követte: megjelentek az emberi alakok, egyúttal a gazdag koloritú kétdimenziós festmények helyét a fekete-fehér barna linómetszetek és háromdimenziós, fehér gipsz- és kerámiaobjetek vették át.
Tagja vagyok a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának is. A szervezet keretében egy folyamatos mellékprojektben veszek részt, amelynek során különféle tárgyakat hozok létre, amennyiben azok valamilyen módon kapcsolódnak a könyv fogalmához.
Műtermi munkám mellett elméleti írással és műkritikával is foglalkozom. 2015 óta több mint ötven kiállításkritikám jelent meg az Élet és Irodalomban, valamint az ÚjMűvészet folyóiratban.
Fekete Szilvia